Szemből nézve nincs különbség a háromajtós HR-V-hez képest. Előlről a nagyobb, négyüléses, ötajtós testvérmodell is nyitott szájra emlékeztet. A tető hátsó részénél található, fogantyú alakú spoiler egy bevásárlókocsi képzetét kelti a szemlélődőben. A kocsi oldalára vetett pillantás rögtön elárulja, hogy a hátul utazók is saját ajtónak örvendhetnek.

Éppen itt, a kocsi hátsó részén, a legészrevehetőbb a HR-V megnövekedett mérete: láthatóan nagyobb hely áll a lábak rendelkezésére. A hátsó üléseknek van egy különleges tulajdonságuk. Állítható a háttámlájuk és a kisautók kategóriájával megegyező méretű, 285 literes csomagtartó megnövelése céljából természetesen egyenként is lehajthatók. Az ötajtós HR-V műszerfalát ugyanaz a plasztikszürke design jellemzi mint a háromajtósét. A műszerfal középső része azonban egészen hátra nyúlik, ahol a hátul utazó urak rázkódás nélkül elhelyezhetik italos dobozaikat. Végül is egy terepjáróról van szó. Nincs semmi újdonság az autó hajtóművében. Normális menetfeltételek mellett a HR-V elsőkerékmeghajtású.

Azonban mihelyt egy kerék csak egy kicsit is túlpörög, automatikusan bekapcsol a hátsókerékmeghajtás. A motor is régi ismerős: az 1,6 literes benzinmotor a háromajtóséhoz hasonlóan 77 kW-os és 105 lóerős teljesítményre képes. Viszonylag lendületes ezzel a motorral az alig 1,3 tonnás japán autó. A 100 Km/órás sebességre való gyorsulást 12,7 másodperc alatt érhetjük el. A 162 km/h-s végsebességgel gondtalanul utazhatunk az autópályán. Mértékletesnek mutatkozik a HR-V a fogyasztás területén: a 100 kilométerenkénti 8,5 literes szuperbenzin átlagfogyasztás elfogadható. Ezt az értéket lényegében az összkerékmeghajtás automatikus kikapcsolásával érték el. Kissé érthetetlen, hogy a motor csak a D3-s normának tud eleget tenni míg az újabb modelleknél szinte már megszokott D4-s normának nem.